Zárókötetéhez érkezett a reprezentatív művészettörténeti könyvsorozat, melynek utolsó darabját az olasz szerkesztők - tisztelegve a megjelentetést vállaló ország előtt - a magyar művészetnek szentelték. Ennek megfelelően, a sorozat eddigi gyakorlatától eltérően, ezúttal magyar művészettörténész szerzők foglalják össze - az egyetemes művészettörténettel párhuzamosan korszakolva - kultúránk alakulását. Az építészet, szobrászat, festészet, grafika, fotó- és iparművészet terén született remekművek és egy-egy korra jellemző alkotás színes fotójával, illetve reprodukciójával illusztrálva a középkoron (a honfoglalás korától - 895 körül - a késő gótikáig), a kora újkoron (a reneszánsztól a késő barokkig) és a 19. századon át (klasszicizmus, romantika, realizmus, historizmus), valamint a századfordulótól napjainkig (szecessziótól a "rendszerváltásig") kísérhetjük nyomon a stílusok váltakozását. A nyugat-európai művészet történetéhez képest egyedi színt jelentenek például a középkori falképek Szent László-legenda-ábrázolásai, az egész reneszánszon végigvonuló Mátyás-szimbolika, vagy a barokk vidéki rezidenciák egyik változata, a gödöllői kastélyról elnevezett Grassalkovich-típus. Európával párhuzamosan a 19. században itthon is megerősödött a nemzeti kultúra iránti igény, s hamarosan soha nem látott művészeti fellendülés következett. A modernizmus időszakában, a 20. század első felében pedig a világ élvonalába tartozó művek születtek, főként a fotó-, a plakát- és az iparművészet területén. 1948-tól ugyancsak speciális helyzetet teremtett, a művészek nagy részének tiltott vagy tűrt kategóriába szorítása, amely állapotok egészen a rendszerváltás bekövetkeztéig fennálltak. A több mint tizenegy évszázad hazai művészettörténetét egyetlen kötetben feldolgozó, minden könyvtártípusba ajánlható vaskos kötetet időrendi táblázat, szómagyarázat, a határon túli helységnevek átírási listája és a művészek névmutatója egészíti ki.