Komoly hiánypótló munkával jelentkezik a neves irodalom- és filmtörténész, kritikus Györffy Miklós: művében Ingmar Bergman, a huszadik század egyik legnagyobb hatású filmrendezőjének a pályaképét és élettörténetét tekinti át részletekbe menően. Bergman nemcsak termékeny alkotó volt (több mint negyven film rendezését jegyzi, köztük játék- és dokumentumfilmekkel egyaránt), de összetéveszthetetlenül egyéni hangú művész is: művei magas fokú képi mélylélektani elemzések, amelyek középpontjában az emberi kapcsolatok és konfliktusok kifinomult, hiteles ábrázolása áll, morális kérdéseket boncolgat elmélyülten, tűpontosan kidolgozott képi világgal, dramaturgiával, karakterekkel. Mindezek visszaköszönnek könyveiből is – ha nem is írt annyi kötetet, mint ahány filmet leforgatott, vagy ahány darabot színpadra állított, prózaszerzői tevékenysége van annyira jelentős, mint rendezői munkássága. Györffy monográfiájában éppúgy szó esik mindezekről, mint a karrierjétől elválaszthatatlan személyes történetéről: a bergmani életműre családja története, rokonai alakja, neveltetése, múltja óriási hatást gyakoroltak. A kötet nagyjából időrendi sorrendet követ, legalábbis ami a biográfiát illeti; a részletes könyv- és filmelemzések tematikus elvek mentén szerkesztve kaptak helyet a műben, így míg az első fejezet a szüleivel való konfliktus feldolgozásáról szól, addig a folytatásban azokról az alkotásairól esik szó, amelyek fókuszában az ellentmondásos férfi-női kapcsolat, az Istenhez és a lét nagy kérdéseihez való viszony, vagy a lelki vívódások belső dinamikája áll. A rengeteg Bergman-idézettel gazdagított, filmográfiával, bibliográfiával és jegyzetekkel záruló munka általános gyűjtőkörű és szakkönyvtárakba egyaránt ajánlható, magas színvonalú kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"