Maggie Gobran 1949-ben született Egyiptomban, Kairóban, jómódú, értelmiségi családban. Szülei orvosok voltak, ő maga pedig fiatalasszonyként az egyetemen tanított. Amikor férjhez ment, két gyermekük született, és az asszony informatika professzorként élte hétköznapjait. 1989-ben, egy napon hazafelé tartva egy rongyokba burkolódzott asszonyra lett figyelmes, aki az utca porában szenet árult. Megszólította a nőt, akiről kiderült, hogy özvegy és négy gyermekét kell eltartania. Gobran követte őt otthonába és a kairói szeméttelep mocskában, ahol a bűz, a kosz, a fertőzés valamennyi lehetséges formája jelen volt, megtalálta a család lakóhelyét. Az itt élő négy gyermek mellett, azonban több ezer szerencsétlen tengette itt hasonló módon az életét. Gobrant lesújtotta, megdöbbentette, mélységesen felkavarta és elkeserítette, amit látott, s bár az asszonynak és egyik lányának cipőt vásárolt, pontosan tudta, hogy mindez semmit sem ér, hiszen ezeknek a nyomorúságban élő gyermekeknek alapjaiban kellene megváltoztatni az életét. Hamarosan tett követte elgondolását, férjével megbeszélve szinte minden vagyontárgyukat pénzzé tették, és megalapítottak egy olyan óvodát, ahová befogadták és ingyen ellátásban részesítették a Mokattan nyomornegyedében élő gyerekeket. Gobran egész nap a szemétdombok között járkált, hogy összegyűjtse azokat, akik mindenképpen segítségre, ellátásra szorultak. Miután számos városi óvodában tett „tanulmányutat”, a Montessori-módszert tartotta a legjobbnak, és ezt vezette be az általa alapított óvodában, amely nagyon hamar megtelt gyerekekkel. Ebből nőtt ki a ma már 1560 munkatársat foglalkoztató Stephen’s Children szervezet, amely hetente 32 ezer családot látogat, 95 óvodát tart fenn, és ebből nyolcvanban ambuláns klinika működik. Az asszony hihetetlen testi és lelkierővel dolgozik még ma is nap, mint nap, munkájáért pedig többször jelölték már Nobel-békedíjra. Remélhetőleg előbb utóbb elnyeri majd ezt a kitüntető címet, hiszen Maggie Gobran mama – ahogyan a gyermekek nevezik – élete, munkája egyedülállóan példaértékű és követésre méltó. Értékes, szép kötet, amelyet Christoph Jorda művészi fotói méltó képen illusztrálnak, érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"