"Az egész világ a földkerekség legboldogabb édesanyjának tartott engem, pedig az életem a szenvedések és a lemondások végtelen sora volt". Egy nagyon idős - nyolcvanöt éves - magatehetetlen, tolószékhez kötött és vak hölgy mondja tollba ezeket a szavakat társalkodónőjének, Rosa Mellininek élete utolsó óráiban. Az idős hölgy nem más, mint Franciaország első asszonya, Madame Mère, a Császár édesanyja, Maria Letizia Ramolino Bonaparte, aki 35 évesen nyolc gyerekkel maradt özvegyen, mégsem omlott össze, hanem nagy nehézségek, szigorú takarékoskodás árán, vasakarattal felnevelte nyolc gyermekét, és aki szinte egyik napról a másikra egy császár, három király, egy királyné, és két uralkodó herceg anyjává lett. A Császár nyomában és Császár miatt lépett be a történelembe, hiszen mindig inkább a családon belüli összetartás, a magánélet volt fontos a számára. Sohasem vakította el Napóleon dicsősége, a Császár bukását követően anyai szeretetének minden erejével Napóleon mellé állt, támogatta és vigasztalta fiát. Tizenöt évvel élte túl legkedvesebb gyermeke halálát, hosszúra mért utolsó éveit a világtól visszavonultan, megtört szívvel morzsolgatta. A francia történész a Császár édesanyja történetére vonatkozó tanulmányok, jelentős számú ismeretlen dokumentum felhasználásával, a korszak leveleiből vagy emlékirataiból vett hivatkozásokkal (többek között Letizia Bonaparte kiadatlan leveleinek felhasználásával) születése napjától, 1749. augusztus 24-től 1836. február 2-án bekövetkezett haláláig nyomon követve életútját elsősorban a családjáért élő, gyermekeit féltő gonddal szerető asszony portréját rajzolja meg, érdekes adalékokkal szolgálva - a történelem részleteire kíváncsi, Napóleon családja iránt érdeklődő olvasóknak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"