A vajdasági magyar irodalom egyik fontos szereplője Bányai János író, irodalomtörténész és kritikus, ebbéli minőségében az Új Symposion és a Híd képzőművészeti gondolkodásának egyik tekintélyes alakítója. Már a Symposion mellékleti korszakában határozott érdeklődést mutatott a vizuális kultúra témái iránt – különös érzékenységgel reagált a kortárs elméleti irányokra (Oto Bihalji-Merin, Leonid Šejka, Igor Zidić), a művészet határait tágító alkotókra, az új figurális festés lehetőségeit kutatókra, az absztrakt művészeti mozgásokra, az izgalmas forma- és faktúrakeresésekre, a rendhagyó anyaghasználatra meg az informel gesztusaira a jugoszláv (Živojin Turinski, Leonid Šejka, Miroslav Šutej, Miodrag B. Protić, Mića Popović, Gabrijel Stupica) és a vajdasági magyar képzőművészeti szférában (Benes József, Kapitány László, Ács József, Sáfrány Imre, B. Szabó György, Hangya András), s fiatal korától életműve lezárulásáig kiemelten figyelt Maurits Ferenc művészeti útjára, festői világának kiteljesedésére.