Az esztéta, kritikus, költő és filozófus szerző 2013-ban védte meg Esztétika és antropológia címmel a doktori értekezését, ennek könyvvé fejlesztett változata a Képalkotó elevenség. Nemes Z. Márió a filozófiai antropológiára – mint minden emberi tevékenységre jellemző módon – először történeti mivoltában tekint, majd a humanizmus megnyilvánulásaként értelmezi, főképp jeles német kutatók (Helmut Plessner, Wolfgang Iser, Hans Belting, Dietmar Kamper és mások) megállapításai nyomán haladva, érvelve. A szerző szerint a művészet voltaképpen antropológiai expresszivitás – ezt színpadi és filmes alkotások elemzésével is bizonyítja. Vizsgálódásai körébe bevonja az emberi önkifejezés számos formáját és módszertanát, az esztétikától az obszcenitásig, a poétikától a filozófiáig. Vizsgálja az esztétikai provokációkat, az "emberi" és a "nem emberi" keskeny határmezsgyéjét, a dehumanizálódás művészi produktumokban való kifejeződését, olyan fogalmakkal operálva, mint például mortifikáció, mutáció, animalizáció, bestializáció, biomechanizáció. Szerinte a nem-esszencialista antropológia segítségével újszerűen lehet megközelíteni a 20. századi poétika törekvéseit, művészi produktumait, főként a posztmodern jegyében fogant alkotásokat. Az antihumanitás tüneteinek fölfedése pedig újfajta kritikai közelítési módszerek alkalmazását teszi lehetővé. A filozófiai antropológia, az esztétika és a kritika interdiszciplináris eszköztárával operáló, hatalmas szakirodalmat fölhasználó, súlyos filozófiai érveléseket görgető szerző könyve – szakkönyvtárak állományába tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"