Egyáltalán nem rejtélyes okoknál fogva a magyar kultúra alkotói, a magyar írók és művészek különös vonzalmat táplálnak Itália iránt. Hosszan lehet sorolni, hogy a középkortól kezdődően a mai napig hány magyar rajongója akadt a mediterrán országnak. Éppen ezért bőven van kutatni valójuk az italianistáknak, közöttük Sárközy Péternek, aki főként összehasonlító irodalomtörténeti vizsgálódásaival hívta föl magára a figyelmet. Szauder József és Klaniczay Tibor irányításával, támogatásával kezdett foglalkozni a magyar-olasz irodalmi kapcsolatok történetével, a 18. századi szellemi kontaktusoktól az Itáliában megfordult magyar írók munkásságán át a fordításirodalom alakulásáig. Új kötetébe is ide vágó tanulmányait, esszéit sorolta be. A bevezető írás lírai hangszerelésű vallomás a magyarok és személy szerint a szerző elementáris Róma-élményéről. Az Örök Város minden először oda látogató magyar számára ismerős, hiszen az európai kultúra egyik bölcsőhelye. Sárközy erről így ír: „Harmincöt éve tanítok a Római Tudományegyetemen magyar irodalmat, és még sosem éreztem magam Rómában ’külföldön’. Ahogy Cs. Szabó László írja, Rómában az ember (az európai ember) rögtön otthon van.” Az első nagy fejezetbe (Kapcsolattörténet) sorolta azokat az esszéket, cikkeket, amelyek az Itáliát járt magyarok nyomait, illetve a magyar kultúra itáliai jelenlétét kutatják. Szól a 16. századi Lászai Jánosról (akinek a sírja a római Santo Stefano Rotondo-templomban látható), megvizsgálja a tokaji bor itáliai kultuszát, az olasz szerzők magyarországi színpadokon előadott darabjait, áttekinti az olasz egyesülés (Risorgimento) hazai irodalmunkban való megjelenését, méltatja Babits Mihály Dante-fordítását, a magyar színdarabok olaszországi átültetéseit, illetve József Attila és Benedetto Croce szellemi kapcsolatát. A második részben (Magyar írók és magyar irodalom Olaszországban) Cs. Szabó László, Márai Sándor, Hubay Miklós olaszországi éveiről, a magyar irodalom ottani fogadtatásáról, az 1956-os forradalomnak az olasz kultúrában maradt lenyomatairól ír. Ebben a részben található a kötet egyik legizgalmasabb írása, amelyben az Olaszországban élő magyar gyökerű vagy származású írók (Bruck Edit, Paolo Santarcangeli, Nicola és Giorgio Pressburger, Tomaso Kemény) kettős identitástudatát vizsgálja. A harmadik fejezetben (Tanárok, barátok, italianisták) a legismertebb magyar italianisták (Szauder József, Klaniczay Tibor, Herczeg Gyula, Sallay Géza, Bán Imre, Melczer Tibor) portrésorát adja. Sárközy Péter könyve a honi italianisztika alapművei közé tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"