Az amerikai prózaíró és filozófus Jonathan Safran Foer már második könyvében „pásztázza” a környezetvédelem témáját. Manapság, amikor a klímaváltozás egyre fenyegetőbb és mind közelebbi veszéllyé vált, szükség van arra, hogy ne csak a szűkebb szakmai közönség foglalkozzon a témával, hanem valamennyi, a jövőért felelősséget érző ember tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy a globális felmelegedés és az ennek következtében begyűrűző számos, emberiséget fenyegető veszély elhárítására megoldást találjon. A szerző ebben a témában nyújt segítséget az olvasóknak, amikor közérthető stílusban, tanító, felvilágosító szándékkal mutatja be, miképpen lehetséges a tétlen közöny legyőzése. Mit tehet az átlagember a Föld megmentése érdekében? Sokkoló, tényfeltáró részletek bemutatásával, szépírói eszközökkel, ugyanakkor tudományos tényekkel igazolva a leírtakat, gördülékeny stílusban, érzékletes módon, gyakorta megrázó, megható, személyes történetekbe ágyazottan ír a klímaválságot körülvevő, a közhiedelembe bevésődött félelmekről, az éghajlatváltozás okairól, következményeiről és a negatívumok elhárításának lehetőségeiről. Öt nagy fejezetbe (Hihetetlen; Hogyan akadályozzuk meg a legnagyobb kihalást?; Az egyetlen otthon; Vitában a lélekkel; Még élni) rendezte az értékes tudnivalókat. Történelmi példákkal mutatja be, hogy a Föld „gyilkolása” már négyezer évvel ezelőtt megkezdődött (Kimúlások könyve), majd a második világháború idejébe vezet el, és az ötvenes évek Amerikáján át, saját családjának történetével is érzékelteti, milyen hatalmas fejlődésen ment át a világ, napjainkig. A technikai fejlődés, például az elektromos hálózatok mindent átszövő rendszere befolyásolják az időjárást és olyan mértékben alakították át a természeti jelenségeket, amelyek emberiség elleni vészhelyzeteket idéztek elő. Az emelkedő tengerszint, az egyre erősödő szuperviharok, a súlyos aszályok, a fogyatkozó vízkészlet, az óceánok növekvő halottzónái, a kártékony rovarok termést elpusztító inváziói, erdők és fajok eltűnése mind az emberi létezés ellen hatnak. A szerző személyes emlékei alapján arra mutat rá, hogy amíg a dédszülei, vízvezeték nélküli faházakban laktak, neki manapság már minden olyan „találmány” a rendelkezésére áll, amely a felgyorsuló világban az életét könnyíti meg, de vajon elengedhetetlenül szükség van-e a mindennapokban autóra, kell-e a világban repülőgépekkel utazni? A fogyasztói társadalom „dobd el és vegyél helyette újat” „alattomos” szlogenjére utalva, arra irányítja a figyelmet, hogy az emberek ezzel a felelőtlen magatartással is folyamatosan pusztítják a környezetüket. Függelékben feltüntetett hivatkozásokkal, valamint jegyzetekkel kiegészített tanulságos, kijózanító munka, minden érdeklődőnek ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"