Az irodalomtörténész Margócsy István nemcsak a felvilágosodás és a romantika kora irodalmának elismert szakértője, hanem a kortárs magyar irodalom iránt élénken érdeklő aktív kritikus is. Legújabb, az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötete a kilencvenes évektől napjainkig született irodalmi kritikáit foglalja össze. Az előszóból kitűnik az az indíték is hogy bár nagyon tiszteli és szereti a régebbi irodalmat, nem elégedetlen a kora irodalmi termésének egészével, és helyteleníti a korszakoknak, köztük a jelennek, egyetemes értékelését, kivált leértékelését - akkor is, ha kritikusként időnként, többnyire erősen szigorú bírálatban részesíti is az egyes, számára problematikusnak tűnő műveket. A szerző - mint az a címben (Eleven hattyú) is látható - egy beszédes metaforával is él: "E kritikákat, dicsérőleg és bírálólag, azért írtam meg, mert úgy vélem, a költészetnek, az irodalomnak eleven hattyúja, ugyanúgy, mint kultúránk néhány ezer évében, a mostani korban sem meg nem halt, sem el nem hallgatott, s ha sok viszontagságnak van is kitéve, (...) mégis folytonosan él, változik, termelődik, teremt és hat". A szerző két nagy csoportra osztotta a kritikákat, külön tárgyalva az elmúlt két évtized lírai és prózai köteteit. Ezek között Bertók László, Györe Balázs, Háy János, Kemény István, Kukorelly Endre, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Szilágyi Ákos, Tandori Dezső és Varga Mátyás verseskötetein túl egyebek mellett olyan prózai művekről ejt szót, mint Borbély Szilárd: Nincstelenek, Csaplár Vilmos: Vadregény, Esterházy Péter: Semmi művészet, Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia, Krasznahorkai László: Seiobo járt idelenn, Nádas Péter: Párhuzamos történetek vagy Temesi Ferenc: Bartók című művei. A kötet végén helyet kapott két, a szerzővel készült interjú szövege, valamint megtaláljuk az egyedileg elemzett művek bibliográfiai adatait is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"