Témájánál fogva interdiszciplináris jellegű Simon Gábor monográfiája, mert bár írása tárgya - a költészet mint az emberi megismerés egyik speciális módja - elsősorban irodalomelméleti jellegű, annak megközelítése - a kognitív értelmezés - már más tudományterületek (mindenekelőtt a kognitív nyelvészet és pszichológia) bevonását is szükségessé teszi. A líra művészetélményéhez kapcsolódó kogníciós folyamatot két oldalról is megvilágítja a szerző: egyrészt mint a befogadás által integrálható tapasztalatit elemzi, másrészt a verssel kölcsönhatásba lépő elme folyamatait vizsgálja. A bevezetőben a poétikáról, s külön a kognitív poétikáról esik szó, illetve az elme és a nyelv fenomenológiájáról, a tárgyalt téma evolúciós esztétikai és kultúratudományi vonatkozásairól, és líraelméleti kontextusáról. A kötet első része a költészet mibenlétére keresi a választ, olyan kérdéseket érintve, mint a lírai diskurzus pragmatikai modellje (két megközelítésben), és a poétikai szubjektum konstrukciójának filozófiai előfeltevései. A második fejezet fő témája a líra milyensége: az ütemhangsúlyos verselés, a rímalkalmazás és a metaforahasználat a kognitív poétika tükrében. A harmadik - befejező - szakaszban (Miért ilyen a költészet?) olyanokról olvashatunk, mint az evolúciós gondolat a kognitív nyelvészeben, a rítus-nyelv-költészet koevolúciós hipotézis, valamint a magyar versújítás mint kulturális evolúciós folyamat. A felhasznált irodalom jegyzékével záruló munka helye felsőoktatási és szakirányú gyűjteményekben van. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"