A Délvidék, Zenta város és a hajdani Bács-Bodrog vármegye jeles helytörténésze volt Dudás Gyula, aki a 19-20. század fordulóján számos kisebb dolgozat szerzőjeként, valamint egy nagy összefoglaló kötet (Bács-Bodrogh Vármegye Egyetemes Monográfiája; Zenta, 1896) szerkesztőjeként tette le névjegyét. Egyik első kis dolgozta a Bács-Bodrogh Vármegye régészeti emlékei címet viselő kötet (Zenta, 1886), amelyben - mintegy az évtizeddel későbbi monográfia előmunkálataként - számba veszi a Duna-Tisza köz déli részét elfoglaló megye területén ismert régészeti emlékeket. Mivel a területen a korban még nem folytak rendszeres régészeti feltárások a szerző is csak a jobban ismert, látványosabb műemlékeket, romokat és nyomokat tudta elősorolni. A tanulmány bevezetése az akkori szakirodalom alapján foglalja össze a terület őstörténetét majd három fejezetben (Barbár emlékek; Római emlékek; Középkori műemlékek) sorolja fel és írja le a korban ismert helyszíneket; réz- és vaskori halmokat, sírokat, a római limes maradványait, feliratos köveket, végül a középkori templomok és a bácsi vár romjait. A lelkiismeretes, de nem szakképzett régész tollából származó, illusztrációkat nélkülöző szerény mű reprint kiadása a helytörténeti gyűjtemények anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"