Az első világháború utolsó esztendejében, Budapesten látott napvilágot az amatőr őstörténész és orientalista író kis füzete, melynek bevezetőjében a magyar nép Szent István előtti vallásáról, hitvilágáról elmélkedik. "Ki hisz ma közülünk az erdők, a mezők és virágos rétek kedves tündérében?" - teszi fel a kérdést Zajti, majd így folytatja - "Pedig bennük hinni, szeretni őket, velük kedvesen, édesen társalogni: ebből állott a magyarok ősvallása. És nem kellett, hogy ezt, ennek törvényét leírják, avagy éretlen formákkal a kövekbe véssék: tündérország a szívükben, lelkükben lakozott." A szerző vallotta, hogy Jézus tanításához nagyon közel álltak az ősmagyar hit elvei, ám a kései tanítványok "hozzá nem értő kezekkel eltörölték a népek ősvallását, letarolván véle egy érzés-világot. És ezt semmi nem pótolhatta többé." A kötet további részében két történet olvasható. Az első A virág-tündérek címet viseli, és egy kínai mese fordítása, a második pedig a Szent Anna-tó legendájának irodalmi feldolgozása. A fekete-fehér képeket is tartalmazó kötetet Az erdő csendessége… című eszmefuttatás zárja. A szerény kivitelű reprint formában megjelenő művet legutóbb a Barnaföldi G. Archívum gondozásában ismertettük(200616007)