Az eredetileg az Oxford University Pressnél 2008-ban megjelent könyv a zongorázás történetébe avat be Chopintől Busoniig. Szerzője, Kenneth Hamilton egyszerre gyakorló zenész és muzikológus: zongoristaként rendszeres vendége a világ legjelentősebb hangversenytermeinek, miközben kutatásaival rengeteget tesz azért, hogy jobban megismerjük a múlt zenei gyakorlatát. Olvasmányos stílusban megírt tanulmányában elmélyült érveléssel oszlatja el a zongorázás egykori „aranykoráról” szóló mítoszt. Hamilton azt a történetet meséli el, hogy a 19. századi zongoraestek, ezek az olykor botrányos, minden ízükben nyugtalanító, felzaklató, gyakran kiszámíthatatlan események miként váltak napjainkra formális, merev és kiszámítható rendezvényekké. A szerző bemutatja, hogy a „kotta iránti hűség” többnyire történetietlen felfogása miként írta felül a zongoristák improvizációkban és átdolgozásokban gazdag előadói gyakorlatát, s miként változott meg ennek megfelelően a közönség szerepe. A zongoristák számára a könyv nemcsak a repertoárral, hanem az előadói hagyománnyal kapcsolatban is számos meglepő kijelentést tartogat. Az zenekedvelő olvasóknak pedig az mutatja meg, hogy mennyire más volt egykor a zongoraestek hangulata, s hogy a közönség lassanként miként alakult át hangos, aktív résztvevőből „a pódiumról osztott zenei áldás passzív befogadójává”. A klasszikus zene széles közönségtábora körében jó szívvel ajánlható, jegyzetekkel kiegészített kötetet tizenhat oldalas irodalomjegyzék és a szövegben való keresést segítő névmutató zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"