Jász Géza kevéssé ismert alakja a huszadik század eleji magyar szellemi életnek, pedig érdekes, sokrétű munkássága kiterjedt a sport és turistaéletre, a tudomány- és vallástörténetre egyaránt. Ezúttal a Franklin-Társulatnál 1915-ben megjelent művének reprint kiadását vehetik kézbe az olvasók, melyben a szerző a vallások kialakulásával foglalkozik. A korszakban fölerősödő antropológiai kutatásokra alapozott, elsősorban vallásfilozófiai hangoltságú mű azzal a céllal tekinti át a kezdetleges vallási képzeteket, mint a varázslás, a bálványhit, a természeti jelenségek "szellemesítése", illetve a vallás társadalmasodása a tabu és a totem révén, hogy a megdőlt régi hitelvek modern korában a vallás analízise által annak - az emberi természettől elidegeníthetetlen - lényegét tárja az olvasó elé. "Szellemi életünk három eszme körül csoportosul, ezek az igaz, a jó és a szép eszméje, vagyis a tudomány, a vallás s a művészet... Most a jó eszméjére térek át s igyekezni fogok ezen értekezésemben, mely három részben fog megjelenni, a vallás alaptörvényeit adni" - írja a szerző előszavában. A bibliográfiával záródó, ma is érdekes, gondolatébresztő mű a téma iránt érdeklődő nagyközönség olvasmánya.