„… hihetetlen 20. századi közép-európai történet” – mondta a költő Nemes Nagy Ágnes, amikor egy hosszú repülőút során a jeles műfordító, Karig Sára elbeszélte neki az életét. Ez az életrajz csakugyan meglepő és olykor szürreális fordulatok sorozata volt, hiszen a bajai pedagógus szülőktől, polgári családból származó lány Szegeden kapcsolatba került a magyar értelmiség felső köreivel, így Szent-Györgyi Albert családjával; éveken át tanult Angliában, majd bekapcsolódott a szociáldemokrata párt munkájába; a háború alatt zsidókat mentett, később megkapta a Világ Igaza címet; 1947-ben megpróbálta leleplezni a kommunisták kék cédulás választási csalását, ezért kiváltotta a kémelhárítás érdeklődését, majd hét évet töltött politikai fogolyként és kényszermunkával a vorkutai bányákban, ahonnét Sztálin halála után térhetett haza rokkantan. Ekkor, az ’50-es évek közepétől kezdődött műfordítói, szerkesztői pályafutása. Mivel ő maga nem vezetett naplót, sok-sok emlékképét utólag nem volt módja pontosan datálni, rendkívüli életének tényei mégis megőrződtek, mert 1988/89-ben terjedelmes életinterjúban számolt be róla Bakonyi Évának, ez a 600 oldalt kitevő elbeszélés adja e kötet anyagát. Karig Sára kisgyermekkorától az 1970-es évek derekáig idézte föl drámai mozzanatokban, éles fordulatokban, kacskaringós vargabetűkben bővelkedő élettörténetét, amelynek vezérfonalát voltaképp a túlélés ösztöne, az élet vágya alkotta. Az interjú öt életszakaszra tagolódik: a gyermekkor és az ifjúság éveire (1914-1932), a hazai és külföldi egyetemi tanulmányok idejére (1932-1937), az itthoni, részben háborús korszakra (1937-1945), a kényszermunka hét évére (1947-1953), valamint a rehabilitáció, az újrakezdés és az alkotómunka két évtizedére (1954-1974). A rövid kérdésekre adott hosszú válaszokban meglepő részletességgel idézte föl élete szinte minden mozzanatát, és az elbeszélésből kibomlik a 20. század közép-európai történelme is, miközben megelevenedik a hazai közélet, a politikai és kulturális élet megannyi történése, alakja (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni édesanyjától a névtelen vorkutai foglyokon át Károlyi Mihály özvegyéig, Andrássy Katinkáig). Az élőbeszéd modorát híven rögzítő interjú a végén körképpé áll össze: hogyan látta az első világháború végétől az 1970-es évek közepéig terjedő időszakot egy rendkívül jó megfigyelő képességű és érzékeny lelkű ember, aki roppant szerencsésnek tartotta magát, hogy nem pusztult bele a 20. század fordulataiba. A mintegy 400 lábjegyzettel kísért interjú szövegét kislexikon formájú névmutató és képmelléklet kíséri. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"