A jelen kötetbe Jung azok az írásai kerültek, amelyek a pszichoanalízis gyakorlati, módszertani kérdéseit érintik. A terápia alapja az a viszony, ami a páciens és az orvos között kialakul, és erre nincs minden körülmények között alkalmazható gyakorlat. Példának hozza Freud és Adler terápiás gyakorlatát, akik a szexualitás, illetve a kisebbrendűség lelki hatásait tekintették szinte egyedüli - de mindenképpen középponti - vizsgálati terepnek. Saját, több évtizedes gyakorlatából és tapasztalatából azonban egyértelművé vált számára, hogy nincsen ilyen egyedül üdvözítő eljárás. Különböznek a fiatalok és az idősek, az extrovertált és introvertált, a "szellemi emberek" és a materialista beállítottságúak stb. kezelésének a feltételei (A pszichoterápia céljai). Központi kérdése a pszichoterapikus gyakorlatnak az indulatáttétel kérdése. A kötet terjedelmének mintegy felét kitevő Az indulatáttétel pszichológiája című tanulmány ezzel a kérdéssel foglalkozik, igen aprólékos és igen bonyolult összefüggések szálain kapcsolva témáját az alkímia szimbolikus ábráihoz - a tanulmány előszavában le is szögezi: "Fejtegetéseimet nem kezdőknek szánom, akikkel meg kell ismertetnem a jelenségeket". Az alkimisták misztikus világképét, a világ szellemiségének értelmezését kifejező szimbolikus rajzokban és azok magyarázataiban találta meg az indulatáttétel jelentését, jelentőségét leginkább kifejező eszközt. Az életmű egészéből kiválogatott gyakorlati, módszertani tanulmányok gyűjteménye - szakemberek olvasmánya, bár művelt, érdeklődő olvasók is kereshetik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"