Pintér Judit Nóra kötete a trauma és a nosztalgia tapasztalatán keresztül tanulmányozza az ember múlthoz való viszonyát, az emlékezet határhelyzeteit és az önállóság mibenlétét. A szerző munkájában igyekszik utánajárni, milyen hatással van jelenünkre egy múltban elszenvedett trauma, hogy miért ébred nosztalgia olyan dolgok iránt, amelyek akár nem is voltak kellemesek számunkra, vagy át sem éltük azokat. Három tudományterület: a fenomenológia, a pszichológia és az esztétika eszközrendszerét is felhasználva igyekszik bemutatni azon jelenségek működését, amelyek a múltat nem múltként, hanem inkább jelenként, jelen karakterűként tárják elénk. A bevezető fejezet a tudattalan, az idő, az emlékezet és a fantázia fogalmainak összehasonlító pszichológiai és fenomenológiai elemzésével teremti meg azokat a találkozási pontokat, ahol a tudományterületek fogalmai kiegészítik egymást és reflektálnak egymásra. Azt vizsgálja, hogyan is szerveződik az idő szubjektív tapasztalata, a fantázia és az emlékezet hogyan konstruálja meg a múltat a jelen függvényében, jelentős részben tudattalanul. A második fejezetben a traumatikus élmény struktúráját, hatásmechanizmusát, időszerkezetét elemzi, megfogalmazva a traumatizált identitás koncepcióját. A következő rész a nosztalgia jelenségét tárgyalja, áttekintve a kollektív és a személyes nosztalgia kultúrtörténetét, végigjárva az utat, ahogyan a honvágy "életveszélyes agyi zavarából (...) domesztikált, hétköznapi elvágyódássá szelídül". A negyedik fejezet Kertész Imre életművén, regényein és esszéin keresztül vizsgálja a trauma és a nosztalgia összefonódását, a Kertésztől származó idézet jegyében "a koncentrációs táborok boldogsága" részletes elemzéseként. Az utolsó rész a trauma és a nosztalgia személyes identitáshoz való viszonyát tárja fel, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy a két tapasztalat mennyiben identitásépítő, illetve identitásromboló. A kötet részletes irodalomjegyzékkel zárul. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"