A Corvina Kiadó színvonalas Stílusok-korszakok sorozatának tizenkettedik kötete a hazai szimbolizmus feldolgozásával egészíti ki a művészettörténeti szériát. Szerzője, az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének volt tudományos főmunkatársa, Gellér Katalin művészettörténész, akinek fő kutatási területe éppen a 19–20. századi magyar művészet, különös tekintettel a romantika, a szimbolizmus és a szecesszió korára. Bőséges képanyaggal illusztrált művében a 19-20. század fordulóján kialakuló új művészeti irányzat magyarországi történetét vizsgálva részletesen bemutatja, melyek voltak a szimbolizmus jellemző vonásai, és miképp jelent meg a művészeti életben. Az olvasó pontos képet kap arról is, hogyan vélekedtek a hazai művészek és kritikusok róla, majd az egyes kiemelkedő magyar mesterek munkáiban hogyan mutatkozott meg a hatása. Olyan nagyszerű alkotók életművében találkozhatunk ugyanis szimbolista vonásokkal, mint Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár vagy Rippl-Rónai József. Náluk is kiemelt témává vált a szimbolizmus jelentős külföldi mestereihez hasonlóan a mítoszok idézése, a halál misztériumának kutatása, az élet és a művészet forrásához és az életfához való zarándoklat, egy tökéletesebb világ utáni vágyódás, amelyek az irányzat legjellemzőbb vonásainak számítanak. A kor divatos életfilozófiái és misztikus tanai jelentős hatást gyakoroltak az ő alkotásaikra is, amelyekkel beírták nevüket a magyar művészettörténetbe. A sorozat többi tagjához hasonlóan irodalom- és képjegyzék, valamint névmutató egészíti ki a művészeti gyűjteményekbe ajánlható, szép kiállítású kötetet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"