Gunnar D. Hansson a jelenkori dán irodalom egyik pregnáns alakja, igazi irodalmár, sokféle műfaj művelője magas színvonalon. De több is ennél: kalandor és utazó. Elsősorban e minőségében vett részt 2009 nyarán azon a hat hetes expedíción, amely az északi sarkkörön túlra vezetett: geológus-kutatók egy csoportjához csatlakozott, akik az Odin nevű jégtörő fedélzetén haladva közel kétezer kilométeres területet vizsgáltak meg a fagyos Lomonoszov-hátságon. Hansson - ahogy azt minden tudatos utazó teszi - részletes útinaplót vezetett. De mivel ő alapvetően mégis a nyelv mestere, író és költő, ezt formabontó módon, a posztmodern irodalom eszközeivel tette. Ennek az eredményét olvashatjuk most magyarul. A mívesen megformált, tömör szöveg a próza, a prózavers és líra műfaja között váltakozik lágyan, oldalról oldalra, időnként megtörve egy-egy tényszerű feljegyzéssel, hogy aztán az egész a krémszínű oldalakon mindössze három sort elfoglaló, haiku-tömörségű gondolattöredékekké, aztán klasszikus-rímes költeménnyé, szabadverssé, majd újra naplóbejegyzéssé alakuljon. Az eredeti stílusú és hangulú írás nem könnyű darab: befogadás művelt, gyakorlott olvasót igényel. A szöveget Esterházy Péter előszava vezeti fel, és szerzői jegyzetek zárják. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"