Tóvölgyi Titusz a századforduló kevésbé ismert magyar írói közé tartozik, művei (néhány, a korszakot igazán alaposan ismerő kutatótól eltekintve) gyakorlatilag ismeretlenek a nagyközönség előtt. Jelen kötete is legutóbb több mint száztíz éve - 1897-ben - jelent meg utoljára: a könyv a pályafutását egyébként állatorvosként és gazdálkodóként kezdő, később baloldali újságíróként tevékenykedő Tóvölgyi utolsó, okkultista korszakából származik. Ebben az alapoktól kiindulva bontja ki és magyarázza a spiritizmus fogalmát és célját, a spirituális világképet. Sok egyéb mellett olyan témákat érint, mint a jó és rossz szellemek és őrszellemek mibenléte, a materializmus és a vallás különbözősége, a gondolatolvasás és alvajárás, a mozgókép felhasználása a spiritiszta kutatásban, a különféle médiumok és szellemek, a spiritiszta szeánsz forgatókönyve stb. A hasonmás kiadásban megjelenő, jegyzeteket, magyarázatokat nem tartalmazó kötetet leginkább kultúrtörténeti érdekességként érdemes forgatni.