A szerző az ugyanezen a címen 2000-ben megjelent művét (200102150) dolgozta át, két fejezetet fölcserélt és felújította az illusztrációkat, de gondolatmenetén nem változtatott. A híres babilóniai teremtésmítosz, az Enuma elis kezdetű ékírásos szöveget - a bibliai teremtéstörténet előzményét - a szerző a Naprendszer kialakulását magyarázó leírásként értelmezi. Ezért a mítosz keletkezéstörténete, a szövegek leírása után először bemutatja a történetet, majd a jelenlegi csillagászati ismeretek segítségével egy lehetséges kozmogóniai értelmezést nyújt, végül pedig külön-külön is megfelelteti az egyes isteneket a naprendszer planétáinak. A szerző értelmezéseit kétségessé teszi kiindulópontja, miszerint a Kr. e 1. évezredben lejegyzett akkád szöveg, "az akkád és az asszír ékjelekkel lejegyzett szavak (és szótagok)" - tekintve, hogy a mű jóval korábbi, Hammurapi előtti örökség és az ékjelek formája a nyelvcsere ellenére mit sem változott - "káld-sumir nyelven olvasandók és értelmezendők". Alaptétele az, hogy a sumerok pontos csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és ennek nyomait keresi a szerző a függelékben bemutatott különös lelet, az ún. somogyi májkő ábráin és ékírásos feliratain. A függelék másik részében láthatók a teremtésmítosz héttáblás ékírásos szövegtöredékei. A bibliográfiával záródó mű a sumer irodalom, illetve az asztrálmitológiai hátterű elemzésekre fogékony olvasóknak, a sumer-magyar rokonság híveinek ajánlható.