A "habent sua fata libelli" különösen áll a középkori misztikus lelkiségi irodalom Clairvaux-i Szent Bernátnak tulajdonított eme gyöngyszemére. Az eredeti latin nyelvű szöveg, a Liber de modo bene vivendi (A jó élet módja) az 1100-as években készült. A mű a lelki élet ápolására becses útmutatókat foglal magában. Európában széles körben elterjedt, számos nemzeti nyelvre fordították le. Magyar nyelven a nyelvemlékeink közül is kiemelkedő, vaskos Érsekújvári kódexben (ld.: 201312003) maradt ránk mintegy a mű fele, az eredeti hetvenhárom fejezetből harmincnégy. A jelen, Dauner Orsolya Cecília szöveggondozása mellett megjelent kötet alapjául a Szent István Társulat 1943-as kiadása szolgált, amely akkor a ciszterci rend magyarországi letelepedésének nyolcszáz éves jubileuma alkalmából (1142-1942) jelent meg. A kis alakú kiadást Vargha Damján György (1873-1956) cisztercita irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja állította össze és rendezte sajtó alá, korának helyesírásához igazítva a szöveget, mindemellett megtartva a korábbi kiadás szakszerű, a 16. századi veretes magyar szöveg olvasásában és értelmezésében való tájékozódást segítő jegyzettárát. Az akkori szerkesztő ezúttal is közölt előszavában ezt írja: "ma már egészen bizonyos, hogy ezt a művet nem Clairvaux-i Szent Bernát írta… Az is kétségtelen, hogy az a régebbi vélemény sem tartható, amely szerint az itt szóban forgó szerzetesnő, Clairvaux-i Szent Bernátnak a nőtestvére, Humbelina. Az azonban kétségtelen, hogy apácák számára készült és hogy, főleg nőszerzetesek körében nagyon kedvelt olvasmányként szolgált". Az ízes, régi magyar nyelven olvasható évszázados bölcsességek eligazítást nyújthatnak napjaink konfliktusokkal terhelt társas kapcsolatainak megoldásához is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"