A magyar őstörténet és rovásírás szenvedélyes kutatójának A hunok és magyarok című tanulmánya 1888-ban jelent meg, ennek hasonmását adja közre most a Nemzeti Örökség Kiadó. Fischer úgy tartotta, hogy egy „nagy nép sohasem tűnt el nyom nélkül”, így hát a szkítáktól származó hunok nyomait az ugyancsak szkíta eredetű magyarság őrzi. A szerző részben helyszíni kutatásai, részben ókori és középkori, görög, római és bizánci történetírók munkáinak ismeretében úgy vélte, hogy a hunok, avarok és magyarok rokon népek, a finnugor népekkel csak a szomszédság szintjén létezett kapcsolat, ebből az érintkezésből származik a magyar nyelv kevéske finnugor átvétele. Fischer az antikvitás történetíróira – Hérodotosz, Ptolemaiosz, Sztrabón – hivatkozva a szkítákban látta a hun, az avar és a magyar nép közös őseit; a honfoglaló magyarokat pedig fölosztotta fehér és fekete magyarokra, az előbbiek Magyarország, az utóbbiak Erdély területén telepedtek le. Mivel számos egykorú forrás úgy vélte, hogy a magyarságnak két ága volt, a szerző a felsőruha viseletek fehér és fekete színét is erre vezette vissza. Valamennyi vármegyében három-négy település lelkészének kérdőívet küldött ki, hogy megtudja, az adott területen a szűr, a suba használatos-e, és ha igen, milyen színű. Több mint kétszáz válasz érkezett vissza, ezek adatait táblázatba rendezte, a végeredményt pedig térképre vetítette. Összegzése szerint a mai Magyarország területén a fehér, Erdélyben a fekete az uralkodó szín – mintegy alátámasztva az ókori történetírók munkáiból kiolvasható különbségtételt. A térképen is szemlélteti a fölmérés eredményét, ahol Magyarország és Erdély fehér-fekete különbsége szembetűnő. Érdekesség, hogy az ország legnyugatibb sávjában, Őrvidéken is a fekete dominál, hiszen tudott, hogy a nyugati gyepűt is székely határőrök védték. Fischer Károly Antal 19. század végi fölmérése, illetve annak eredménye hasonlatosságot mutat László Gyula „kettős honfoglalás” elméletével, amely szerint volt a honfoglalásnak egy 670 tájára tehető első hulláma, amely a fehér ugorok (vagyis a kései avarok) beáramlása volt, majd a 9-10. század fordulóján érkeztek meg a fekete ugorok (Árpád népe). E fehér-fekete kettősségre utalnak a 12. századi Nyesztor-krónika megjegyzései és a bizánci források is. László Gyula úgy fejlesztette tovább ezt a gondolatot, hogy a megkeresztelkedett magyarságot illették a krónikaírók a fehér jelzővel, a pogányokat feketével. Vagyis Fischer Károly Antal a 19. század végén elvégzett fölmérése – amely most hasonmás formában jelenik meg - a száz évvel későbbi tudományos hipotézishez szállított muníciót. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"