Freud pályájának érettebb szakaszában fogott neki az ösztönelmélet továbbfejlesztésének. Ennek a munkának az egyik legfontosabb dokumentuma a jelen kötet: egy rövid, tömör, ám annál instruktívabb könyvecske. Freud következetesen halad a maga útján, újabb felfedezéseit a maga által kidolgozott, kialakított fogalmi rendszerbe illesztette be, így a halálösztönt is elhelyezi az alapösztönök közé, mintegy tovább tágítva azok fogalmát, másfajta szemszögből is szemügyre véve a kérdéskört, kiábrázolva az élet- és halálösztön egymást feltételező, kiegészítő szerepét. A kötet - hasonlóan a szerző többi művéhez - hatalmas hatást gyakorolt a pszichológusok körén messze túl is. A két világháború közötti magyar szak- és szépirodalomban is nagy visszhangot váltott ki, többen irodalmi, vallástörténeti, mitológiai, irodalomelméleti, sőt történetfilozófiai koncepciót építettek rá. Az alaptézis, a halál elementáris ösztönének, a halálvágynak, az élet halálra irányulásának elmélete ma is a viták középpontjában áll, sokan megpróbálják leválasztani Freud korábbi koncepcióiról, mások ellenben talán legfontosabb felfedezésének tartják. Akárhogy is, a kötet mindenképp alapmű, széles körben ajánlható úgy a szakmának, mint a laikusoknak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"