A modern építészettel kapcsolat általános jelenség - vagy nevezhetjük nyugodtan inkább problémának -, hogy hiába alkotják sorra a legnevesebb tervezők a legimpozánsabb, haladó szellemű, természetbe illeszkedő és környezettudatos, vagy éppen hogy feltűnően technokrata, "tudományos-fantasztikus" épületeket, valahogy mintha hiányozna ezekből az a spiritusz, amely régebbi korok építészeti alkotásait feledhetetlenné, élő élménnyé tette. A szerző - világhírű finn építész és egyetemi tanár - arra a következtetésre jutott, hogy ennek oka egyrészt az, hogy míg korábban a tervezők mind az öt érzékszervnek hoztak létre épületeket, addig mostanra a látás, a vizuális befogadás lett a domináns, figyelmen kívül hagyva az érzékelés másik négy módját (különös tekintettel a Pallasmaa által kiemelten fontosnak tartott tapintásra), másrészt pedig a (többféle értelemben vett) mértéktelenség.