A Tanácsköztársaság bukását követően az egész – a fegyverszüneti egyezmény alapján lényegében a mai – trianoni határok közé zsugorított Magyarország román megszállás alá került. Kezdetét vette az ország módszeres kifosztása, feldúlása. Az egyre zavarosabb magyar helyzet tisztázása érdekében a Friedrich-kormányt el nem ismerő antant szövetségesek katonai missziót küldtek Magyarországra. Ennek a négytagú (francia, olasz, brit, amerikai) bizottságnak volt a tagja Harry Hill Bandholtz dandártábornok, az Egyesült Államok képviselője. Bandholtz 1919. augusztus 11-én érkezett hazánkba és hat hónapot töltött itt; a magyar békeküldöttség vonatán hagyta el Magyarországot 1920. február 10-én. 1900 és 1923 között napi rendszerességgel vezetett naplót, melyben mozgalmas magyarországi hónapjairól is beszámolt. Az eredetileg nem közlésre szánt bejegyzések, annak kifejezetten Magyarországra vonatkozó részei aztán az özvegy jóvoltából, Fritz-Konrad Krüger sajtó alá rendezésében jelentek meg 1933-ban, An Undiplomatic Diary címmel – arra utalva, hogy a katonatiszt nem diplomata módjára, szókimondóan örökíti meg a történteket. A huszadik századi magyar történelem e páratlan kordokumentuma érdekes módon nem jelent meg magyarul a Horthy-korszakban – csak 1993-ban, a Magyar Világ gondozásban, Román megszállás Magyarországon. Napló nem diplomata módra címmel, sajnos meglehetősen rossz fordításban és igénytelen kivitelben. A szöveg ezúttal új fordításban, a Magyar Sas Kiadó jóvoltából jelenik meg, az események centenáriuma alkalmából. A naplóból kitűnik, hogy Bandholtz igazi katona és igazi amerikai, impulzív, dinamikus ember volt, diplomáciai és jó adag humorérzékkel megáldva. Az olvasók a sok rémség ellenére sem fojthatják el derűjüket Bandholtz megjegyzéseit, kifakadásait olvasva. Felháborodását a román főtisztek magatartása, a román diplomácia bizantinus módszerei váltották ki, illetve fokozták. Amikor megérkezett, nem különösebben rokonszenvezett a legyőzött ország lakoságával, amire elment, megszerette, megbecsülte a magyarokat. A tábornok felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett hathónapos ittléte alatt a magyarságnak. Nemcsak a Nemzeti Múzeum kincseinek románoktól való megmentésével (melyért hálából 1936-ban szobrot emeltek neki a Szabadság téren), vagy a Budavári Palota kifosztásának megakadályozása miatt (ahol főhadiszállását rendezte be). Legnagyobb érdeme az volt, hogy mindent megtett, ami rajta múlott, hogy gátat szabjon az ország (vasutak, posta, közintézmények és lakosság) gátlástalan kirablásának, és siettette a román megszállás befejezését. Jelen kiadás tartalmazza Lengyel Gábornak a naplóról és Jeszenszky Gézának a szerzőről szóló előszavát, Fritz-Konrad Krüger eredeti bevezetőjét, néhány további diplomáciai iratot, kronológiát, képmellékletet, valamint Ungváry Krisztiánnak az elsősorban Mărdărescu román tábornok kritikáit elemző utószavát és Suba János katonai összefoglalóját. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"