A 29 esztendős Ludwig van Beethoven, a tehetségéről, de búskomorságáról és lobbanékony természetéről is elhíresült bécsi muzsikus ezen a tavaszon többnyire jókedvű és energikus. Legalábbis ilyennek ismerik meg őt 1799. májusában a martonvásári Brunszvik-lányok, akiket az anyagrófnő azzal a bevallott céllal visz Bécsbe, hogy rangjukhoz méltó vőlegényt találjon nekik. A húszéves és férfiszemmel nagyon is kívánatos Jozefin kegyeit sokan keresik. És noha a kérők közül Ludwignak, a gyakran és fülig szerelmes zongoratanárnak van a legkisebb esélye arra, hogy oltár elé vezesse őt, a mester személyes vonzerejének és a grófi család tagjainak tiszteletére komponált zenedarabok varázsának senki nem tud ellenállni. Brunszvikék bécsi kirándulását egy martonvásári Beethoven-látogatás követi újabb érzelem-robbanásokkal és izgalmas kalandokkal. Jozefin kezéért három férfi verseng, de az ő szívében a láng nem a férjéül kiszemelt, ám nála harminc évvel idősebb Deym grófért lobog. Beethoven számára pedig ő a „halhatatlan kedves”, és lehet, hogy kapcsolatuk most még plátói, de azért ez a szerelmek tavasza, melyen mindenki párra talál… A szerző Aranytoll-életműdíjas újságíró, tudósítóként, majd filmesként működött, bár első szépirodalmi munkája, A Panda című riportregénye óriási siker volt: 75 ezer példányban kelt el. Annak, hogy érdeklődése most ismét a regényírás felé fordult, oka van: néhány éve Martonvásár közelébe költözött, ahol az igéző szépségű kastélypark és a Brunszvikok hatása alól senki nem tudja kivonni magát. Így született ez a romantikus történelmi regény, melyben a Brunszvikok is és Beethoven is hús-vér valóságukban jelennek meg, legendák és ájtatoskodás nélkül, meglepően hitelesen.