A teoretikus alapokról induló empirikus vizsgálatokat bemutató monográfia azt vizsgálja, hogy a filmalkotás és a filmbefogadás milyen lélektani folyamatokat implikál az alkotóban és a befogadóban, azt ahogy a film bepillantást enged a mélytudati szintekre, s ezzel egy időben a traumafeldolgozás tekintetében is komoly terapeutikus hatása lehet. Pirisi Edina Enikő hiánypótló munkája mindenekelőtt bemutatja a pszichoanalízis jelentősebb irányzatait, kijelöli azt a teoretikus játékteret, amelynek keretein belül a konkrét filmekhez nyúl majd elemzései során. Ezek között ott találjuk az ösztönelmélet, az egopszichológia, a tárgykapcsolat-elmélet, illetve a szelfpszichológia kurrens megközelítéseit. A film ennek fényében álomként és mítoszként is olvasható, amely korábban lezárt ajtókat tár szélesre. A három esettanulmány során az első részben ismertetett elméletek és teoretikus megközelítések gyakorlati alkalmazását követhetjük végig.