A regény keretét egy apokaliptikus történet adja, annak a ténye, hogy egy kisbolygó közelít a Föld felé, és az emberiségnek már csak három napja, 25 órája és 8 perce van hátra a földi életből. Ágnes és Júlia gyermekkorba visszanyúló barátságának története ágyazódik bele ebbe a képletbe. A két fiatal nővel azon a ponton találkozunk, amikor a szoros gyerekkori barátság már széthullóban van, miként az őket körül vevő világ is. Az apokalipszis egy olyan sűrített, koncentrált helyzetet tár az olvasó elé, amikor a szereplőkkel együtt sodródik valami, és sodródnak valakik a végkifejlet a vég felé. A szerzőt legfőképpen az izgatja, miként cselekednek és viselkednek ilyen helyzetben az emberek? Miként zárul le az egyes emberek sorstörténete, ha egyetlen tőlük független, váratlan motívum szakítja meg a mindennapokat? A két főszereplő, a két erős nő, Ágnes és Júlia viszonyának ütközése, „egybecseng” a kisbolygó és a Föld összecsapódásával, mert az ütközés következtében mindkettő megsemmisül. A legtágabb halmazból szűkül a történet a legközelebbi térbe. Először egy hatalmas látószögből nézünk a világra, egy országra, egy városra, egy városrészre, majd a két ember gondolatvilágában találja magát az olvasó. Főkét az ő lelki tartalmaikra fókuszál a szerző, arra, hogy mi megy végbe az emberi lelkekben akkor, amikor a végítélet közeleg… Ezekre a kérdésekre keresi a választ első regényével Hutvágner Éva, aki miután beengedi az olvasót a „formabontó” szövegtérbe, számos újszerű megoldással is „szolgál”. A túlélési stratégiákat fölvonultató történet illusztrátora, Máriás Attila számos, a szövegre rímelő fekete-fehér tusrajzával kínál magyarázatot a történtekre. A mai magyar irodalomban naprakész olvasóknak ajánlható, és mindazoknak, akik nyitottak a fiatal írók új alkotásaira. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"