Nagyjából egy medve testfelépítésével és ügyességével állt a futballkapuban Peter Schmeichel, akinek fia, Kasper szintén a dán válogatott hálóőre lett. Az idősebb Schmeichel az egyetemes labdarúgás vitathatatlan kapuslegendája izgalmas és olvasmányos életrajzi könyvet írt pályafutásáról, arról, „hogyan sikerült egy koppenhágai panelből eljutnia a világ legnépszerűbb klubjába, a Manchester Unitedbe és a dán válogatottba, akikkel aztán felülhetett Európa trónjára”. Ugyanis a kis skandináv ország 1992-es Eb-győzelme önmagában is hihetetlen sztori, hiszen eredetileg a selejtezők során ki sem jutottak a kontinenstornára, ám a délszláv háború miatt Jugoszláviát kizárták, így a második helyezett Dánia utazhatott Svédországba. Schmeichel itt sok legendát eloszlat, és mérkőzésről mérkőzésre meséli el, hogyan sikerült legyőzni a sokkal esélyesebb franciákat, hollandokat és a döntőben a németeket. Természetesen megemlékezik a másik nagy sikeréről is, a 398., utolsó meccséről a Unitedben, arról a bizonyos, 1999-es „őrült BL-döntőről” a Bayern München ellen, ahol csapatkapitányként vezethette ki a „vörös ördögöket” a gyepre, és ahol csapata a 91. percben egyenlített, majd a 93. percben lőtte be a győztes gólt. A Manchester világhírű trénere, Sir Alex Ferguson nem véletlenül nyilatkozta róla: „nem hiszem, hogy van nála jobb kapus”.