Az első kötetével jelentkező Györe Gabriella költészete izgalmas, korántsem szokványos, ám mindenképp érzelem gazdag líra. A kötet három ciklusát (Kislánydalok, Magángyűjtemény, Nőnapló) valójában három szerep (kislány, kamasz, felnőtt-női) "története" hálózza be. A provokáció természete valamennyi versnek és ez a kötet több szintjén megjelenik. A szerző nem "széplelkűsködik", kendőzetlenül megverseli, mindazt, amit a gyermeki szem a világból lát, és láttatni kíván. Ekként nyer értelmet, akár a takony ("Anya szerint az orromat fújni kell. / Én jobb szeretem kihúzni a taknyot"), vagy az első menzesz vérének látványa ("Megjött az első menzeszem, /Némán ülök a vécén, / ha nem látom, el sem hiszem, /Élhetnék végre békén?"). A költő néven nevez mindent, és annak nevezi ami. A versek szerkezetükben egyszerűbb formákra épülnek, rímes, dallamos sorokra, amelyek nyelve ugyanakkor burkoltan bár, de provokatív. A darabok többségében inkább az irónia válik versszervező elemmé, mintsem a hagyományos költői kép. A versek minden sora mesél valamiről, olyan történésekről, amelyek mindegyike személyesen érintette meg a szerzőt, és mindez élettapasztalattá, a körülötte lévő történésekre reflektáló költészetének alapjává vált. Többnyire lappangó kapcsolódási pontok érzékelhetők az egyes versek között, melyekben a szerző a jelen kor "lecsupaszított" nyelvén szólítja meg olvasóit, ám ez a kendőzetlen őszinteség az, ami megérinti az olvasót. A versek egyértelműen női költőt revelálnak, hiszen valamennyi témája a nőiség megélése, kislány, kamasz, majd felnőtt korban (Nőtudat). A változatosság, és sokszínűség, amelyben korunk nőideálja ("Nőnek lenni boldogság / és nőnek lenni fájdalom... Nőnek lenni szerződés /és nőnek lenni vádirat...") megmutatkozik, egyfajta különös vonzerővel ragadhatja meg az érdeklődőt, miközben a kötet versvilágába csábítja. Érdemes megismerkedni a költővel. "www.kello.hu minden jog fenntartva"