Az író hazájában, Franciaországban, a Nicolas-sorozat az 1960-as években jelent meg először. Az azóta rengeteg kiadást megért és több nyelvre lefordított könyvek olyan népszerűségre tettek szert az iskolás gyerekek körében, hogy leginkább a magyar irodalomból Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című művéhez hasonlítható. A korábban megjelent kötetekből megismert Nicolas ezekben a történetekben sem tagadja meg önmagát: "objektíven", minden kommentár nélkül, a természetes gyerekcserfelés hangján meséli el az iskolai vagy otthoni történeteket. Szinte rácsodálkozik az eseményekre, mintha nem is vele és haverjaival történtek volna meg a furcsa véget érő történetek. A kötetben a jól ismert szereplők mellett (Clotaire, Alceste, Rufus stb.) feltűnik Marie-Edwige, akit eleinte Nicolas haverjai nem néznek jó szemmel, de aztán rájönnek, hogy bár "lány, de tök jó fej". Nicolas meggyőződése szerint a gyerekek mindig a felnőttek miatt kerülnek nevetséges, vagy tragikomikus helyzetekbe, mert a tanárok és szülők mindig mindent tiltanak, vagy rosszul döntenek - nem úgy, mint ő meg a haverok... A kötetet ez alkalommal is Raymond Sempé klasszikussá vált rajzai illusztrálják. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"