A 17 éves Szabó Magda 1935 nyarán érkezik meg Bécsbe, hogy német nyelvtudását tökéletesítse. Szállásért, ellátásért cserébe a Zsófia Otthon nevű idősgondozóban dolgozik, szabad idejében járja a várost, ismerkedik a nevezetességekkel. Háromévi itt-tartózkodás után eljegyzi magát Béccsel és egy osztrák fiatalemberrel, de mindkét „jegyességének” véget vet az Anschluss. Úgy tér haza, hogy szívében őrzi mindkét szerelmét, amelyről és akiről jóval később regényt szándékozik írni. Ez lett volna a Für Elise (201725446), amelynek vázlata fönnmaradt az írónő hagyatékában, és amely e kötet – V. Detre Zsuzsa bevezető tanulmányát követő – első dokumentuma. Kiderül, hogy a regény ihlető pillanata az volt, amikor a majdani írónő sétál egy bécsi utcán, és meghallja a Für Elise édesbús dallamát, amellyel éles kontrasztban áll az Anschluss okozta és a kényszerű távozás miatti komor hangulata. Szabó Magda később nem a bécsi, hanem a debreceni éveket írta meg ugyanezzel a címmel. És bár a tervezett bécsi helyszínű folytatás, a Für Elise második kötete nem készült el, néhány fejezete, részlete igen (En route; A nő, aki hisz; A harmadik gyűrű). Így tehát az utókor képes rekonstruálni az el nem készült regényt a vázlata és novella alakú részletei nyomán. Ez a rekonstrukció, azaz a Für Elise második kötete ölt testet ebben a dokumentumkötetben.