Ma már egyértelmű, hogy Kazinczy a 18. század végi, 19. század eleji magyar irodalom és művelődés újra felfedezésre váró géniusza, akinek teljességében máig feldolgozatlan hagyatéka nem csupán kiaknázatlan művelődéstörténeti kincsesbánya, de értékes irodalmi korpusz is. A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete vezetésével működő, több egyetem kutatóit összefogó akadémiai kutatóhely, a Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport gondozásában kerül sor az író életművének tervszerű, kritikai igényű, egyszerre elektronikus és papír alapú feldolgozására. A Kazinczy kritikai kiadás újabb, 24. kötete a széphalmi mester levelezését adja közre. Kazinczy ismert leveleinek száma több mint hatezer, de sok száz darab elveszett vagy éppen az író semmisítette meg azokat. Ebből a hatalmas anyagból 303 levelet, levélrészletet tartalmaz a kötet, amely valójában az 1927-ben megjelent első kötet és az 1960-ban megjelent második kötet kiegészítése, pótkötete. A levelekből kitűnik Kazinczy sokoldalúsága, mert a levelek sorában megtalálhatók a politikára, gazdaságra, a közéletre, a filozófiára, a magánélet különböző szféráira vonatkozó darabok, éppen úgy, mint az író gondolkodásának, tevékenységének középpontját alkotó, az irodalom és a nyelv megújításáról, valamint az irodalmi életről és művészetről szólók. A kötet hűen demonstrája, hogy Kazinczy legnagyobb műve levelezése volt. A felvilágosodás korának kutatói számára megkerülhetetlen, jegyzetekkel, rövidítésjegyzékkel és névmutatóval, a levelek betűrendes mutatójával ellátott forráskiadvány a nagyobb magyar irodalmi gyűjtemények nélkülözhetetlen darabja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"