A filmesztéta szerző az elmúlt hét évben írott, a magyar filmekről szóló tanulmányait, előadásszövegeit, portréesszéit, kritikáit gyűjtötte össze. Könyvének alcíme (Portrék, témák, formák a magyar film történetéből) lényegében leírja a könyv szerkezeti beosztását, hiszen az első részben a filmművészet alakjainak portréit rajzolja meg, a második részben a magyar filmek fő témamotívumait veszi sorra, a harmadikban a filmnyelv, az ábrázolásmód kérdéseit taglalja. A tárgyalt témák időhatára a magyar film ’60-as évektől napjainkig terjedő kora; szemléletüket a „közelkép” látásmódja adja, ugyanakkor az alkotók/művészek – témák – formák hármas fölosztása nem merev struktúra, olykor egymásba érnek, összecsúsznak, átírják egymást e szempontok.