Az 1948 és 1985 között bukaresti székhellyel megjelent Művelődés című folyóirat a rendszerváltozás után, 1990-ben támadt föl, ettől kezdve Kolozsvárott és 1991-től Szabó Zsolt főszerkesztésében látott napvilágot. E könyve előszavában a szerző fölidézi 1989 decemberének napjait, az újraindulás izgalmas időszakát, a megújult folyóirat első számainak elkészültét. Szabó Zsolt, aki 1991 és 2013 között volt a közművelődési havi lap főszerkesztője, kötetbe gyűjtötte ott megjelent írásainak fontosabbjait, szám szerint közel száz ismeretterjesztő cikkét. Ezek az időrendbe sorolt rövid írások hitelesen tükrözik a Művelődés tematikai sokszínűségét, szellemi igényességét, és azt, hogy a lap elméleti írásokkal, konkrét útmutatásokkal és beszámolókkal miképp szolgálja az erdélyi, illetve az egész romániai magyar közművelődést. A cikkek egy része magáról a lapról, hivatásáról, szellemiségéről, megjelenéséről, rendezvényeiről szól (Töprengjünk együtt!; Az EMKE és a Művelődés; Hogyan tovább?; Világhálón a Művelődés; A Művelődés Galériája; Az első hatvan esztendő). Számos évfordulós vagy évfordulótól független cikket szentelt az erdélyi magyar tudományosság, művészet, irodalom jeles alakjainak (A politikus Kós Károly pályája; Spectator és Kolozsvár; Seres András emlékezete; Csetri Elek (1924-2010); Szabó Vilmos öröksége). Fontosak a szerző sajtótörténeti írásai (Százéves a Brassói Lapok; Korunk-köszöntő; Egy szakmai és egy könyvtáros folyóirat félszázados kalandja), a magyarság nagy szellemeire való emlékezései (Kisajátítható-e Tamási Áron öröksége?; Kossuth Lajos üzenete; Jókai nyomában; Kazinczy és Erdély). Számos alkalommal beszámolt kulturális rendezvényekről, kiállításokról, vetélkedőkről, évfordulós programokról vagy épp farsangi bálokról. Ilyen értelemben a cikkek sora bemutatja, hogy 1990 és 2013 között milyen számos izgalmas művelődési rendezvény zajlott le Erdély-szerte, milyen pezsgő szellemi élet folyt Kolozsvárott, a Mezőségben, a Partiumban, Kalotaszegen vagy épp a csángók lakta területeken. A kötethez függelékként négy, a szerző által készített interjú csatlakozik; a különböző időpontokban rögzített beszélgetések az erdélyi magyar szellemi élet legnagyobbjai szólalnak meg: a művelődéstörténész Mikó Imre, a nyelvtudós Szabó T. Attila, a történész Jakó Zsigmond és a néprajzkutató ifj. Kós Károly. Mind az elmúlt negyed évszázadban készült rövid ismeretterjesztő írások, mind az interjúk a sajátos kisebbségi értéktudatosítás hivatását töltik be. A kötet a rendszerváltozás utáni erdélyi magyar közművelődés mozaikos tablóképét adják össze, és nem mellesleg egy poraiból föltámadt kisebbségi folyóirat történetét szemléltetik.