Balló László viszonylag hosszú költői pályára tekinthet vissza, hiszen a ’60-as években kezdett írni, első kötete, a Kvázi 1986-ban jelent meg, mégis ezt a sok évtizedes lírikusi múltat reprezentáló válogatás csupán a negyedik kötete. A szerző húsz év hallgatásával igazolja Ottlik Géza ismert bon mot-ját: „Az író számára csakis a hallgatás adhatja meg a teljesség igézetét”. Az első verspublikációktól, 1968-tól eltelt fél évszázad versterméséről ad átfogó képet ez a 400 oldalas, a szerző grafikai lapjaival illusztrált kötet. A keletkezésük időrendjébe, illetve a kötetek megjelenésének kronológiájába rendezett anyag szemléletesen tükrözi a szerző fő mondandóját – az értékrelativizmus bűnébe esett emberi világot –, és írásmódját -- a sokszor groteszkig jutó iróniát.