Szilvay Gergely újságíró kötetében a 2022-ben ötvenedik születésnapját ünnepló táncházmozgalom történetét, interjúk, beszélgetések, visszaemlékezések tükrében kelti életre. Az első fővárosi táncház ötlete a Budapesten zenélő Bihari Néptánc Együttestől származik. Ők jöttek rá elsőként, hogy a civilek, megkomponált koreográfia nélkül milyen élvezettel ropják az ország és a határon túli, magyar lakta területekről való néptáncokat. A táncoláshoz zene is kellett, ekkor a Sebő – Halmos duó Éri Péterrel kiegészülve (Muzsikás együttes) szolgáltatták a talpalávalót a főként művelődési házakban otthont adó táncházaknak. 1972-ben ők voltak az elsők, akik úgy nyúltak a népzenéhez, hogy annak Bartóki tiszta forrását igyekeztek szem előtt tartani, ebben segítette őket Martin György etnográfus, aki megfelelő zenei gyűjtésekkel látta el őket, majd ő volt az, aki útjára indította a mozgalmat. Az első táncház megrendezésére 1972. május 6-án került sor a Liszt Ferenc téren, ahol a Muzsikás együttes szolgáltatta a zenét. Innen indult útjára a mozgalom, amely hamarosan széles tömegeket mozgatott meg. A régi rend, Akik húzzák, Táncrend, Mondjad még, Új rend, Mindörökké fejezetcímek alá rendezett muzsikusokkal, táncosokkal, koreográfusokkal, a népi viseletet megjelenítő ruhakészítőkkel és népmesemondókkal készített interjúk során kibomlik ennek a máig érő, értékes mozgalomnak ezernyi színe, miközben a táncok hátterében megelevenedik a rendszerváltozást megelőző időszak politikai, társadalmi élete is. A fejezetek mindegyike már nyomdafestéket látott a Magyar Nemzet és a Mandiner hasábjain, azonban így, egy kötetbe rendezve szerzője folyamatában, összefüggéseiben láttatja a táncházmozgalmat, értékes és informatív lenyomatát adva a részben már letűnt paraszti kultúrának, amely különös módon éppen a fővárosban, Budapesten talált új otthont magának, amikor a táncos, zenész, énekes, és kézműves alkotók felelevenítették ennek a világnak az értékeit. Művelődéstörténeti értéke okán beszerzésre ajánlott. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"