A szerző, amikor betöltötte ötvenedik életévét és gyermekei is önálló életet kezdtek, úgy érezte, eljött az idő, amikor számot kell vetnie élettapasztalataival és a belőlük adódó tanulságokkal. E gondolatait versekbe és kisprózákba foglalta, éspedig rendre dalformájú költeményekbe és tanító szándékú, példázatos kisprózákba, esetleg lírai hangoltságú etűdökbe. Mindjárt az első vers (Élet...) gyors leltár ama eseményhalmaz fölött, amit egyszerűen életnek hívunk, és amely a születéstől kezdve a szerelmen át a boldogság és félelem állandósult váltakozásáig tart. Gyermekkori emlékei között kutatva arra a kérdésre keresi a választ, mikor is lett valójában felnőtt (Felnőtt lettem...); elmélkedik az örömmel végzett munka gyönyörűségéről (A munka...), a test és lélek harmóniájáról (A tükör...), arról, hogy az élet kompromisszumok sorozata, és a sok kényszerű megalkuvás keservét segít elviselni a biztos családi háttér (Kompromisszumok...).