Jón Kalman Stefansson már több könyvével bizonyította, hogy nagyon illik hozzá a generációs családregény műfaja. A Menny és pokol-trilógia (202108181), A halaknak nincs lábuk (202122258), A mindenséghez mérhető (202207135) ilyen, de a többi művéből is kiderül, hogy nagyon erősen foglalkoztatja a izlandi nemzeti múlt, a családi múlt, az emberi kapcsolatok mélyben futó, egymással összeérő-különváló erővonalai, és a transzgenerációs mintázatok. "Ami fontos, és aminek maradandó hatása van rád (...), olyan mélyen beléd ivódhat, hogy lenyomatot hagy a génekben, melyek aztán nemzedékeken át adják tovább, így formálva a még meg nem születetteket. Ez a törvény. A szenvedélyt, emlékeket, élményt és megrázkódtatást életről életre örökítik, s ebben az értelemben némelyikünk létezik a halála után, sőt akkor is, ha őt magát már teljesen elfeledték." - írja most megjelenő könyve első lapjain, megadva az iránymutatást az olvasónak, az alapgondolatot, amelyet regénnyé öblösített. A történetet egy anonim, amnéziában szenvedő narrátor meséli, átívelve téren és időn, Izlandtól Dél-Európáig, a tizenkilencedik század derekától a közelmúltig, 2020-ig. A sok szereplőt - egyúttal több kiemelt karaktert - sok helyen, sokféle kombinációban mozgató krónika olyanokról mesél, mint Guðríður és a férja, Gísli, akik a felföldi Uppsalir tanyán élnek három lányukkal; Pétur, aki pap a félszigeten, és a felesége, Halla; Ólafur Ágústsson orvos és újságíró; Könyves Jón halász, nem mellesleg "részeges és olvasott ember"; az óriási termetű zenész, Páll; Aldís, egy fiatal lány, és a szerelme, Haraldur gazda; a gyönyörű Dísa és a lánya, Védís - és még sokan mások. A szépirodalmi igénnyel, olyakor szinte prózaversszerűen megírt szöveg gyakorlott, művelt olvasóknak ígér különleges könyvélményt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"