Könyvészetileg, de tartalmában is értékes antológiát állított össze az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum (IGYIC), ami egyben segítő könyvként is haszonnal forgatható a halál, a gyász feldolgozásában. Bár harmincöt kortárs költőnk száz oldalon egy híján ötven verse gyermekeknek és gyerekekről íródott, a felnőtteket is képes megszólítani, hiszen az elmúlással egész életünkben foglalkozunk. A színvonalas gyűjtemény költeményei elmélyülésre serkentenek, de nem „szomorúversek”. A kötet címe is ezt sugallja (Felhőpárna), amely inkább játékosan létről és nemlétről érzékeltet valami megfoghatatlant. Hasonló szelleműek a kötet fejezetcímei is, s bár tematikailag sok közöttük az átjárás, önmagukban is gondolatébresztőek, beszélgetésre serkentők (és mindegyikük a kötet egy-egy verssorából származik: Egy eget szereznék magamnak, Isten hol lakik?, Ez bizony a mi házunk, Most suhantál át). A szerkesztők (Ayhan Gökhan költő és Harmath Artemisz irodalomtörténész, református hitoktató) fontosnak tartották, hogy gyerekek számára befogadhatóan fogalmazódjanak meg e nehéz témák. A gyermekirodalomban (is) jártas szerzői névsor igen rangos, a teljesség igénye nélkül említhetjük Demény Pétert, Haász Jánost, Jász Attilát, Kiss Judit Ágnest, Lackfi Jánost, Markó Bélát, Miklya Zsoltot, Murányi Zitát, Sopotnik Zoltánt, Tóth Krisztinát, Visky Andrást, Vörös Istvánt vagy Zalán Tibort. Bár egyik költeményből sem hiányzik a gyermeki perspektíva, a halál univerzális tapasztalata súlyt ad a mondanivalónak.