1989-ben még nem volt Facebook, nem volt Instagram, se Youtube, se Google. Telefon csak vezetékes volt (nagyjából a kiválasztottaknak), a tévék pedig akkorák voltak, mint ma egy sütő, ja és még volt köztük fekete-fehér. S mindez a közelmúltunk, csupán egyetlen generációval arrébb, amikor az amerikai filmek még hónapos, éves késéssel jutottak el a hazai mozikba, a tévében pedig csak két csatorna volt. Sőt, a fent jelzett évben még itt voltak az oroszok is, a gyerekek közül pedig sokan még kisdobosok, a nagyobbak pedig úttörők voltak. Abban az évben még csak egy párt volt Magyarországon a Parlamentben, és mindenki tudta, hogy nem érdemes szavazni, úgysem változik soha semmi. – Aztán mégis minden megváltozott. A 2019-es Ünnepi Könyvhét is jó alkalmat kínált, hogy a rendszerváltás harmincadik évfordulóján a Tilos az Á Könyvek felkérjen tucatnál is több szerzőt, akik a nyolcvanas-kilencvenes években voltak gyerekek vagy kamaszok, hogy saját, személyes élményüket ebből az időszakból történetté formálják. Az antológiában szám szerint tizenöt író mesél arról, hogyan élték meg a rendszerváltást, milyen volt nekik 1989. A négy szellemes, az akkori életérzéseket közvetítő, sztorikból kiragadott címmel („Az endékával együtt múlt el a Balaton”, „Akkoriban apám néhányszor nyilvánvalóan érzett valamit”, Legjobb lenne nekünk is a sírban, mint a jó Kádár Jánosnak”, „A tanár úr töri szakos, tessék nyugodtan kimondani: Kossuth-címer!”) ellátott főfejezetekbe Bendl Vera, Gerőcs Péter, Gévai Csilla, Győri Hanna, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Laboda Kornél, Lackfi János, Magyari Péter, Mán-Várhegyi Réka, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Szabó Borbála és Vörös István írt novellát. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"