Gyakorlati tapasztalatokból merítette mindazt Héthelyi Lajos, amiből végül egy koherens filozófiai konstruktum állt össze: a szerző ugyanis a humán erőforráskezelés területén szerzett benyomásaiból bontotta ki az emberismeret szerinte meghatározó keretfeltételét, amelyet "abszolút logikának" nevezett el. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a számos gyakorlati felhasználási kör közül az egyikből, vagyis az emberekkel való bánásmódból, az emberek megismeréséből vezette le a későbbi általános, magasabb és kiterjedtebb szintű koncepciót, az abszolút logikát. Héthelyi gondolati felépítménye két meghatározó forrásból táplálkozik: a lélek, a megismerés és az abszolúthoz való viszony feltárása és felvázolása során Georg Wilhelm Friedrich Hegel és Aquinói Szent Tamás filozófiai tanai adták a szilárd alapot.