„A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel, egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam, ami bennem van. Születnek jó és nem annyira jó versek, de mindegyikre nagyon büszke vagyok, mert az enyémek.” – írja önvallomásában a szerző. Kapusi Edit a szűkebb és tágabb környezetében lezajló, többnyire fájdalmas eseményeket vetíti ki érzelmeinek „vásznára”, amikor gyógyírként is hatóan, kiírja magából csalódásait, lelkének sérelmeit vagy éppen boldog pillanatait. Az emócióktól átfűtött gondolatok „szanaszét guruló gyöngyökként koppannak” a karcsú kötet lapjain. A szerző a költeményeket nem rendezte ciklusokba, ekként amúgy „ömlesztve” olvashatók a szerelemről (Szeress!; Ölelni, ölelni; Te lennél a Hold), a kétkedés bizonytalan boldogtalanságáról (Hogy mi a szerelem?), a hit megtartó erejéről (A hit csodákra képes!), a szeretet folyamatos igényléséről (Szeressetek!), a boldogság „követeléséről” (Boldog akarok lenni), a csalódásról (Elengedtelek; Miért, miért, miért) szóló versei . A természet képei, a szerelem ízei, Isten fénye, az ünnepek és hétköznapok ritmusa adják lírai darabjainak témáit, amelyeket többnyire a túláradó szeretet, a rajongás, a kegyelmi állapot érzése határoz meg. A természetben a szépséget, a szerelemben az önfeledt rajongást, a hitben az áhítatot, az egymást követő napokban az élet csodáját verseli meg. A versek túlnyomó többsége személyes hangú vallomás, és ezen az alanyiságot jelző hatókörön nem igazán lép túl: „Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem / Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem / Minden gondolatom sírva összeszedtem, / Magamhoz öleltem túl rongyos életem.” (Életkohó). A rajongó érzésből és a vallomásos hangvételből ered, hogy Kapusi Edit ritkán alkalmaz elvontabb vagy összetettebb poétikai eszközöket, ő jellemzően kendőzetlenül, sallangmentesen kimondja érzéseit különösebb jelképek mögött megbúvó áttételezés, azaz lírai konstrukció nélkül vall magáról, érzéseiről, véleményéről; egyszerűen fogalmazó verseit az erős érzelmi töltés fűti át, és ez az, ami a költő szándéka szerint verseit "fölemeli" a líra szférájába. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"