A digitális bölcsészet térhódítása figyelhető meg a humán tudományok – hagyományokkal és olykor előítéletekkel jól körülbástyázott – berkein belül, melynek egyik kiváló példája Szemes Botond, fiatal irodalomtörténész nemrégiben megjelent monográfiája, melyben a szerző doktori dolgozatának átdolgozott, kiadásra szánt változatát ismerhetjük meg. Szemes arra vállalkozott – sikerrel –, hogy egyrészt számot adjon a digitális bölcsészeti fordulat lépéseiről, a fordulatról általában, s a paradigmaváltás irodalomtudományos relevanciájáról, másrészt hogy a könyve első felében bemutatott elméleti belátásokat egy tekintélyes korpuszon, százötven magyar regényen „tesztelje” – de itt kell hozzátennünk, amit a szerző is kihangsúlyoz, hogy a könyv második felében olvasható elemzés nem csupán illusztráció, a második rész belátásai visszahatnak az elméleti részre is, még árnyaltabbá téve ezt az eleve igen összetettnek számító gondolatkört.