Ágh István először 1984-ben megjelent szociográfiai ihletésű esszéfüzére a jelen és a múlt között teremt kapcsolatot, olyan módon, hogy a 20. századi költő beszámol a 19. század költőjének, Berzsenyi Dánielnek, azaz Dani uraságnak. A mai és a régi költőt a „meghitt atyafiság” köti össze, ezzel a szellemileg megalapozott bizalmassággal számol be elődjének a ’80-as évek nyugat-dunántúli életéről, hiszen mindketten e pannon régió szülöttei és elkötelezettjei. Ágh István majd’ két évszázad időtávlatát és megannyi mondandóját a megírás jelenidejébe emeli át, éspedig az otthonosság meghittségével. A 21 számozott levél – valójában esszé stílusú episztola – a közös haza tájélményéből, a Somló vidék és Kemenesalja szelleméből kiindulóan, a lelki rokonság és a költői felelősségvállalás érzésével írja le, miként él a régió népe a 20. század utolsó harmadában.