A humán tudományok intézményesülése a 19. század második felében maga után vonta az egyes diszciplínák módszertani kikristályosodását is. A történettudományban, noha újabb és újabb trendek és meghatározó szemléletmódbeli változások következnek be, a források kutatása, az elérhető információk narratívába foglalása, valamint a tudományos közösség ellenőrző feladata jottányit sem változott az elmúlt évtizedekben. Mivel egy komoly múlttal, szigorú módszertani elvárásokkal, illetőleg az adott ország vagy közösség jelenére is hatást gyakorló tevékenységgel bírnak a történészek, akik ezt a nemes szakmát szeretnék folytatni, egyetemi éveik első felében kénytelenek ezzel mind megismerkedni.