A tagállamok közötti, bűnügyi téren zajló rendőrségi együttműködés és adatcsere az Európai Unióban minden korábbinál nagyobb mértékű, ráadásul a szorosabb és hatékonyabb bűnmegelőzésre hivatkozva egyre nagyobb az igény a személyes adatok kezelésére, újfajta, átfogó adatbázisok létrehozásával, az adatcserék folyamatának egyszerűsítésével. Mindez azonban komoly aggályokat is felvet, hiszen ezen adatok gyűjtése személyiségi jogot sérthet. Jelen esetben egy konkrét alapjog korlátoz egy másik alapjogot, ám a látszólag kibékíthetetlen ellentmondás nem feltétlenül feloldhatatlan. Ezt a témát vizsgálja kötetében a fiatal jogász szerző, és elsősorban arra keresi a választ, hogy lehetséges-e, és ha igen, hogyan az Európai Unió vonatkozásában a bűnmegelőzési célú rendőrségi adatkezeléseket meg hatékonyabbá és szervezettebbé tenni úgy, hogy az a jogállami követelményeknek is megfeleljen. Milyen szervezeti keretek között, milyen eszközzel és milyen garanciák mellett lehet bűncselekmény hiányában is beavatkozni az egyén életébe? A szerző elsőként általánosságban mutatja be a személyes adatok védelméhez való jog jogi hátterét, majd adatvédelmi szempontból elemzi az uniós szintű rendőrségi együttműködést, különös tekintettel az Europolra. A harmadik részben az államok részvételéről esik szó, részletesen foglalkozva a harmadik féllel - például az Egyesült Államokkal - megvalósuló uniós együttműködéssel, a légiutasokra vonatkozó adatállomány (az ún. PNR-adatok) használatával, valamint a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program keretében az Egyesült Államok és az Európai Unió között 2010-ben létrejött SWIFT-megállapodással. Az utolsó fejezetben az államszintű adatkezelésről esik szó, amelynek keretében hazánk szabályozását is megismerhetjük. A mellékletben megtaláljuk azon személyes adatok körét, amelyet az Europol kezelhet rólunk. A kiadvány irodalomjegyzékkel és a jogi dokumentumok jegyzékével zárul. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"