Az ipolyvarbói parasztasszony, Cserník Sándorné Galo Ilona önéletírása olvasható a Palóc társasági könyvek legújabb kötetében. Ilus néni életében - mint az a műből is kiderül – ritka vendég volt a boldogság. Olvashatunk a szegény családba született lány gyermekkoráról, a hét éves kortól végzett pulykapásztorságról, majd a Szabó-kastélyban végzett cselédi munkájáról, az akkori népszokásokról, lakodalmakról, karácsonyokról és húsvétokról, párválasztásáról és saját házasságáról, gyermekei születéséről. Megtudhatjuk, hogyan halt meg a lánya tífuszban, anyja miként lépett aknára az első világháborúban, férje hogyan menekült ki a munkanélküliség elől Kanadába, hogy tíz év után térjen vissza nincstelenül, miként próbáltak megélni, hatalmas nélkülözések közepette, hogyan érte őket a második világháború kitörése, az Ipolyon túli területek Magyarországhoz csatolása, hogyan vitték férjét a frontra, miként került hadifogságba és tűnt el a Don-kanyarban. A visszaemlékezés legfájóbb része talán a háborút követő kitelepítés realisztikus leírása: hogyan deportálták gyermekeivel együtt az ekkor már megromlott egészségi állapotú Ilus nénit a csehországi Brodba, majd tért vissza hosszabb idő után szülőfalujába, kint hagyva gyermekeit. A szerző az idős kori éveket, a termelőszövetkezetben ledolgozott időszakot és a nyugdíjas kort már kevésbé részletesen írja le. Az önéletírás után megemlékezik még családjáról, Valkó történetével kapcsolatos anekdotákról, és közöl néhány libapásztordalt és mesét is. A parasztasszony ízes nyelvezettel írja le nemcsak saját és családja történetét, hanem az adot kor szokásait, dalait, versikéit is. A kötet végén Duray Miklós A (cseh-)szlovákiai magyarok 1944-1949 közötti állampolgári jogi, nyelvi és kulturális kollektív jogfosztottságának tablója című írása található. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"