Érezhetően egy érett, érzelmes és – nem csak jót – tapasztalt férfi vetette papírra azokat a költeményeket, amelyek ebben a magánkiadásban megjelenő kötetben helyet kaptak. A címadó, sorrendben utolsó vers sok tekintetben egyfajta esszenciája a szerző mondanivalójának, stílusának: a négyes sorokba szedett, szabályosan rímelő és ritmizáló, forma és tartalom tekintetében is a tradicionális vonalat követő költeményben a lírai alany melankolikus és nosztalgikus, a fel-felparázsló vágy, remény és a teljes feladás, megfáradás között egyensúlyozó, kiteljesedni nem tudó de elengedni képtelen típusú érzelmi kötelékről vall. „Holnap újra látom csupasz vállad / Bár sokáig voltál fakó kép / Értem sírsz, a mennyországunk várhat / Egyszer talán megbocsátok még.” Ez a költői attitűd köszön vissza, bárhol nyitjuk is fel a kötetet; mindössze a hangsúly változik, amely hol a keserűségre helyeződik (szócső; Szétesés), hol a bizakodásra (Érdemes volt; Mosoly). A szerelmi témájú verseken kívül találunk a gyűjteményben fordításokat (pl. a Greensleeves című angol népdalét, vagy Vangelis egy dalszövegéét), hazaszeretetről, a természet szépségéről, vagy egy-egy pregnáns hangulatról. A kötet azoknak ajánlható, akik érdeklődnek egy érezhetően sokáig magának verselgető, a nagyközönség előtt most megmutatkozó amatőr szerző költészete iránt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"